2014. június 14-15-én „Szabolcsi barangoláson” vett részt a
Budakeszi Hagyományőrző Kör.
A nagy hőség szerencsére megenyhült, mire elérkezett a várva várt nap. Pontban 6 órakor útra keltünk kis hazánk távoli szegletét felfedezni. Utunk a hazai reformáció szülőhazájába, a Szatmár-Beregi tájegységbe vezetett elsőnek. Körutunk a hazai református templomok, a kuruc világ emlékeinek felkeresésével kezdődött. Vaján a Vay-kastély csodálatos bútorai közt hallgattuk a Vay család és II. Rákóczi Ferenc történetét. Tákoson a mezítlábas Notre Dame meséje varázsolt el bennünket. A tájházban a helyi asszonyok által készített és összegyűjtött keresztszemes hímzések gyönyörködtettek. Döbbenettel hallottuk a Tisza 2001-es pusztítását, amit a hírekben ugyan hallottunk, de a helyszínen, a már helyreállított templomban szembesülni, hogy meddig állt akkor a víz, és hogy minden házat letarolt, hihetetlen érzés volt, főleg hogy a Tisza szinte láthatatlanul folydogált mellettünk. Csarodán a ritka freskók megtalálásának története, Tarpán az ipari műemlék-ritkaság, a szárazmalom története következett. Mind-mind a helyi gondnokok kedves, ízes értő előadásában. A sors úgy rendezte, hogy Szatmárcsekére pont akkor érkezzünk, amikor itthon az Erkel megemlékezés kezdődött. Így az itthon maradottakkal együtt hajthattunk fejet két géniuszunk előtt a Művelődési házban berendezett emlékkiállításon. Ellátogattunk az Európa-szerte egyedülálló „csónakos” fejfás temetőben Kölcsey Ferenc síremlékéhez is. Majd Vásáronaményra – szállásunkra – utaztunk.
Második napunk délelőttje Nyírbátorban – a Báthoriak főúri világának megismerésével telt. A Báthori Várkastélyban található Panoptikum és Báthori István Múzeum megtekintése után végigsétáltunk a fenséges méretű, kazettás boltozatú református templomtól a Minorita templomig vezető várostörténeti sétányon. Innen Máriapócsra – Magyarország legnagyobb görögkatolikus kegyhelyére érkeztünk.
Kirándulásunkat a Nyíregyházán elköltött ebéd után Nyíregyháza-Sóstón fejeztük be, ki fürdéssel, ki skanzenlátogatással, ki csak sétával töltve a délutánt.
Hazafelé a buszban többen sóhajtottak így: de kár, hogy csak egyszer kirándulunk az évben!
Köszönet a szervezőknek a tartalmas, élménygazdag programért!
Krizsán Edit
