Beszámoló a kórustalálkozónkról

14. alkalommal került megrendezésre a német hagyományőrző énekkarok Kórustalálkozója Budakeszin

nemet_nemzetisegi_korustalalkozo_2015-48A hasonló érdeklődésű, hasonló gondolkodású, ugyanazon a területen dolgozó emberek szeretnek általában együtt lenni, méginkább így van ez a maroknyi magyarországi németség esetében, akik fontosnak tartják a hagyományok ápolását és továbbadását.

A németül Ofner Bergland-nak nevezett, Budát övező terület a 18. században letelepedő, a különböző német helységekből a Dunán „Ulmer Schachtel”-eken – Ulm városától tutajokon – érkező lakosság egyik fő régiója volt. Az általuk beszélt nyelvjárások, a magukkal hozott tudás és tapasztalat, valamint kulturális javak később egy–egy falura jellemző egységes képpé forrtak össze.

A Budakeszin 2015. október 17-én a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban megtar­tott 14. kórustalálkozó nagy jelentőségű volt azért is, mert a meghívott kórusok: a Pilis­vörösvári, a Budajenői, a Tarjáni Vegyeskórus, a Solymári Férfikórus, a Pestszentlőrinci Asszonykórus és a Budakeszi Vegyeskórus ilyenkor nemcsak a bemutatkozásra találtak alkalmat, hanem a spontán közös éneklésre, személyes, baráti kapcsolatok kialakítására is.

Az egyes kórusok nem ismeretlenek egymás számára, az évek során több alkalommal is találkozhattak egymással a rendezvényeken, ugyanakkor egy-egy kórustalálkozó alkalmat kínál annak bemutatására is, hogy milyen új dalokat hoz egy kórus, mi változott a kórus összetételében, milyen hangszerek kísérik a kórusokat stb.
Őseink közös kultúrkincse segíti többek közt azt az élményt is, amit néhány idősebb kórustag nyújthat, akik csak úgy összeállnak a kötelező program után és elkezdenek közösen énekelni olyan régi dalokat, amelyeket még szüleiktől, nagyszüleiktől tanultak. A közös éneklés, az őseink nyelvjárásának használata az összetartozás érzését kelti, néha csodálkoznak is a kórustagok azon, honnan tudja a másik ugyanazt az éneket, amit ők szüleiktől hallottak.

Évente egyszer kerül sor Budakeszin a kórustalálkozó megszervezésére és természetesen nincs lehetőség arra, hogy minden kórust meghívjanak a környékről, akiket szeretnének. Ha a kórustalálkozók történetét nézzük, meg kell említeni feltétlenül Nagyné Starcz Terézia (Tercsi), egykori kórusvezetőnk és Szakály Mátyás, budaörsi kórusvezető nevét, mert ők voltak azok, akik Budakeszin az első találkozót létrehozták a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban. Az idős Szakály Mátyás bácsi – akinek nevét Budaörsön ma utca viseli – sokat segített szakmailag Tercsinek a Budakeszi Asszonykórus zenei programjának kialakításában, nemcsak tanácsokkal, hanem kották ajándékozásával is. Mivel Tercsi idővel a Zsámbéki Kórus, majd a Budajenői Kórus vezetését is átvette, a későbbi kórustalálkozókon ezek a kórusok állandó résztvevők lettek Budakeszin.

Az idei októberi kórustalálkozón nemcsak kórusok vettek részt, hanem a Kunterbunt Óvoda szülői-tánccsoportja, valamint a Budakeszi Hagyományőrző Kör Fúvószenekara is. Már 14 órától fogadták a budakesziek a résztvevő kórusokat, akik a gimnáziumban lehetősé­get kaptak arra, hogy egy kijelölt teremben átöltözhessenek, illetve beénekelhessenek. A hivatalos program 15 órakor kezdődött.

A kórustalálkozót Ligetfalvi Károly, a Budakeszi Hagyományőrző Kör elnöke nyitotta meg, majd átadta a szót dr. Kőrösiné Merkl Hildának, a Kör tiszteletbeli elnökének, aki köszöntötte a vendégeket. A konferálás feladatát Németh Katalin tanárnő vállalta.

A műsor után a vendégek finom vacsorát kaptak, amelyet az Oscar-díjas mesterszaká­csunk, Franke Laci bácsi és csapata főzött és szolgált fel a gimnázium éttermében, majd az úgynevezett hideg aulában felállított asztaloknál a Hagyományőrző Kör asszonyai által sütött finomságokból fogyaszthattak a résztvevők. A vacsorához bor is járt, amely a Fúvószenekar által szolgáltatott zenével együtt hozzájárult a jó hangulathoz. Akinek kedve volt, táncra is perdülhetett. Aki pedig az együtténeklést választotta, az a kórusok közös éneklésében vehetett részt. A hangulat olyan jó volt, hogy a kórustalálkozó csak 8 óra után ért véget.

Elsősorban támogatóinknak, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőnek és a Budakeszi Város Német Önkormányzatának szeretnénk köszönetet mondani, de köszönet illet minden résztvevőt és segítőt, aki hozzájárult a kórustalálkozó sikeres megszervezéséhez és lebonyolításához. Egy ilyen rendezvény azonkívül, hogy jó szórakozást, kikapcsolódást és lelki élményt nyújt, hozzájárul a német dalok megmaradásához, Budakeszi jó hírét is viszi a „nagy”-világba, elsősorban a megmaradt magyarországi németség világába.

Kőrösné Herein Mária