Az ünnep története

Az Úrnapja azt a titkot ünnepli, hogy a kenyér és a bor külső színe alatt Jézus Krisztusnak teste és vére, istensége és embersége, valójában, lényegileg jelen van. Krisztus maga adta tudtul egy látomásban az ágostonrendi lüttichi Szent Juliannának (+ 1258), hogy szeretetének ezen titkát egyházi ünneppel is dicsőítsék. Először 1247-ben, Lüttichben ünnepelték meg és IV. Orbán pápa 1264-ben rendelte el az egész Egyház számára. Ugyanezen pápa megbízásából írta meg Aquinói Szent Tamás a liturgikus szövegeket és a szentmise sequentiáját.

Az ünnep liturgiája

Az Egyház a lehető legnagyobb pompával üli meg ezt az ünnepet. A legünnepélyesebb istentisztelettel, szentséges körmenettel és ünnepélyes nyolcaddal. Isten háza és oltára az egész nyolcad alatt a leggazdagabb virágdíszben pompázik.

Az ünnep bevezetését követően a körmenet általános gyakorlattá vált. Körülbelül a XIV. században Németországban szokásba jött a körmenet útján négy oltárt készíteni és ezeken állomást tartani. Elénekelték a négy evangélium kezdetét és mindannyiszor áldást adtak az Oltáriszentséggel. 1820-ban Róma is jóváhagyta ezt a szokást

Úrnapja Budakeszin

Az Úrnapja, a Krisztus mennybemenetelét követő vasárnap, az év leglátványosabb, s külsőségeiben talán legszebb egyházi ünnepe Budakeszin, melynek szokásai leszűkülve bár, de a kommunizmus évtizedeiben is továbbéltek.

A kitelepítésig a Fő utca teljes szélességében díszítették a lakók a házaik előtt lévő útszakaszt. Az egyházüldözés éveiben csak a templom körül készülhetett a színpompás virágszőnyeg, mely a környező, hajdani német falvak szokásaival ellentétben nem szórt, hanem gondosan elsimított kőpor alapba virágokból és virágszirmokból művészien kirakott jelképek, változatos, színpompás minták sorozata. A kb. 2 km-es útszakasz két oldalát erre az alkalomra ültetett bokorsorral szegélyezték.

A kőpor a Rehabilitációs Központ melletti bányából származott. A tengernyi virágot a budakeszi kertekben és mezőkön gyűjtik az asszonyok és a lányok. A templom kertjében négy sátor épül lombokból, ágakból, ahová négy oltárt állítanak. Mindegyikben felolvas a pap egy szakaszt a Bibliából és az Oltáriszentséggel megáldja a híveket. A lombos gallyakat a férfiak szombaton vágják és a sátrakat is ekkor építik. A fiatalság is mindig szívesen vesz részt a virradatkor kezdődő munkában és a szorgos kezek száma évről évre nő.

A virágszőnyeg készítéséhez vasárnap hajnali 5-6 órakor kezdenek hozzá. Egy-egy család, vagy egyesület vállal szakaszokat sok éves hagyomány szerint. A minták korábban általában sablonnal készültek. A sablonok 3-4 cm széles fémszalagokból készülnek (pl. régi hordóabroncs) hegesztéssel vagy szegecseléssel. A sablont a homokalapra helyezve kitöltik különböző színű virágszirommal, azt kézzel lenyomkodják, majd a sablont óvatosan felemelik és már kész is egy mintaegység. Ma már sokan szabadon rajzolt mintákat, szimbólumokat használnak és azokat díszítik virágszirmokkal.

A rendkívüli látványosság mindig sok vendéget csalogatott a faluba. 1950 után csak a templom körül készülhetett virágszőnyeg, napjainkban a Fő utca hatalmas átmenő forgalma már nem tenné lehetővé a virágszőnyeg eredeti útvonalának visszaállítását.

Budakeszin talán az egyetlen még élő népszokás, melyet az itt élő svábok közel 300 éve a német falvakból hoztak magukkal az úrnapi virágszőnyeg készítése.

Fontos, hogy ezt a szép hagyományt tovább őrizzük és gyermekeinknek is tovább adjuk!