„Ha megkérdeznek, milyen nyelven álmodom, a kérdés nem indokolatlan. Mindkettőn, néha egyszerre.” (Kalász Márton)
2015. március 19-én a svábok kitelepítésére emlékeztek Budakeszin. A megemlékezésen tiszteletét tette Kalász Márton Kossuth díjas, kétszeres József Attila díjas költő, író, műfordító is. A megemlékezés után megkoszorúzták a Városháza oldalán található kitelepítési emléktáblát, majd gyertyafényes német nyelvű szentmisével áldoztak a meghurcoltak emléke előtt.
Budakeszi Város Önkormányzatának tanácstermében Kőrösiné dr. Merkl Hilda, a Széchenyi Baráti Kör elnök asszonya köszöntötte az egybegyűlteket, majd méltatta az író úr gazdag munkásságát.
Kalász Márton sombereki sváb család gyermekeként látta meg a napvilágot, iskolás koráig nem beszélte a magyar nyelvet, az irodalmi németet pedig még ennél is később sajátította el.
Téli bárány című regénye, melynek színhelye a jugoszláv határhoz közeli dél-baranyai vidék, a harmincas évek közepén indul, és az ötvenes évek végén fejeződik be. Szereplői németek, magyarok, sokácok, szerbek, cigányok, közelebbről pedig két német család. Művében árnyaltan és érzékletesen ábrázolja szülőföldje ellentmondásokkal terhes, fél évszázados történelmét. A mű német nyelven is megjelent és Németországban is nagy siker övezte.
A regényből Jámbor Erzsébet és Tóth Balázs tolmácsolásában megrázó részletek hangzottak el a kitelepítés borzalmáról, abszurditásáról. Arról, hogy a sváb családoknak néhány óra alatt kellett elhagyniuk házukat, otthonukat, hazájukat.
Az író úr mesélt gyermekkoráról, írói pályájának kezdetéről, a kettős identitás egész életét átható jelentőségéről.
A megemlékezés után a budakeszi intézmények és civil szervezetek képviselői elhelyezték koszorúikat a Kitelepítési emléktáblánál, a Budakeszi Hagyományőrző Kör Vegyes kórusának és Fúvószenekarának zenei közreműködésével.
A megemlékezők a koszorúzást követően német nyelvű szentmisét mondtak a hazájukból elkényszerült svábok emlékére, a több száz gyertyával és mécsessel díszített Havas Boldogasszony Katolikus Templomban.
Gedenkfeier anlässlich des 69. Jahrestages der Vertreibung
der Budakesser Schwaben
“Wenn ich gefragt werde, auf welche Sprache ich träume, ist die Frage nicht ungerechtfertigt. Auf beiden, manchmal gleichzeitig.” (Márton Kalász)
Am 19. März 2015 wurde in Wudigess an die vertriebenen Schwaben gedenkt. Die Gedenkfeier beehrte mit seiner Anwesenheit der ungarndeutsche Dichter, Schriftsteller, Übersetzter Márton Kalász. Nach der Gedenkfeier wurden die Kränze bei der Gedenktafel der Vertreibung am Rathaus niedergelegt, und eine deutschsprachige Kerzenlichtmesse zur Gedächtnis der Vertriebenen geopfert.
Frau Hilda Merkl Kőrösi, Vorsitzende des Freundeskreises Széchenyi, begrüßte die Anwesenden im Sitzungssaal des Rathauses von Wudigess und würdigte die reiche Arbeiterschaft des Schriftstellers.
Márton Kalász erschaute das Tageslicht als Kind einer schwäbischen Familie, bis zur Schule sprach er überhaupt nicht ungarisch, die literarische deutsche Sprache erlernte er dabei noch später.
Sein Roman Das Winterlamm spielt sich in der Nähe der jugoslawischen Grenze, auf dem Süd-Branauer Gebiet, zwischen den ’30-er und ’50-er Jahren. Die Personen sind Deutschen, Ungaren, Schokatzen, Serben, Zigeuner, näher geht es dabei um die Geschichte zwei deutscher Familien. In seinem Werk stellt er differenziert und expressiv die widerspruchsvolle, ein halbes Jahrhundert umfassende Geschichte seines Heimatlandes dar. Der Roman erschien auch auf Deutsch und es war auch in Deutschland sehr erfolgreich.
Aus dem Roman wurden erschütternde Abschnitte von der Grässlichkeit und Absurdität der Vertreibung vorgelesen, interpretiert von Erzsébet Jámbor und Balázs Tóth. Die schwäbischen Familien mussten ihr Haus, ihr Zuhause, ihre Heimat in einigen Stunden verlassen.
Der Herr Schriftsteller erzählte von seiner Kindheit, von dem Anfang seiner Schriftstellerkarriere, von der Bedeutung der sein ganzes Leben durchdringenden Doppelidentität.
Nach der Gedenkfeier legten die Vertreter der verschiedenen wudigesser Institutionen und Vereine ihre Gedenkkränze bei der Gedenktafel der Vertreibung nieder, unter Mitwirkung des Blasorchesters und des Chors vom Verein für Traditionsbewahrung Wudigess.
Nach dem Kranzlegen feierten die Anwesenden eine deutschsprachige Messe für die von ihrer Heimat vertriebenen Schwaben in der mit mehrhundert Kerzen und Teelichter verzierten römisch-katholischen Kirche.
Nádas Anna fotói